Gánt, 2018

Mint tudjátok, a bennünk élő emlékek mellett nem sok jel őrzi volt iskolánk emlékét. Az egyik ilyen a Vértes – Szentgyörgyvárpuszta – mellett lévő, immár 49 éve elhelyezett márványtáblánk. Ezt tervezzük meglátogatni ezúttal is.

1.) A túra ideje: 2018. október 14., vasárnap! (tavaly még nem tudhattuk, hogy okt.13-a munkanap!)

2.) Találkozó: 14-én, vasárnap 9 órakor a Gánti kocsma (Vértes vendéglő) előtt vagy 10 órakor a Kápolnapusztai temetőnél

3.) Program:

• gyalog az OK követve Kápolnapuszta irányába (megjegyzés: gépkocsival a forrásig lehet jönni),
• közben rövid megállás a Kápolnapusztai temetőnél, közösen gondolunk, rövid fohásszal emlékezünk, és mécsest gyújtunk az ott eltemetett hősökre és saját eltávozott hozzátartozóink emlékére,
• Kápolnapuszta romjainál, a Vörösmarty forrásnál rövid megállás, pihenő, a felesleges cuccokat otthagyva gyalogosan felkeressük a Köves árokban lévő emléktáblánkat, ott emlékezünk,
• visszafelé a forrásnál tábortűz, szalonnasütés, agapé.

4.) A szokásos táv a gyaloglást végig vállalóknak kb. 18 km, a forrástól kb. 8 km (szint minimális)

Szeretettel Jenő bácsi

UI.: Kápolnapuszta… külön története van az egykori helységnek. Mi akkor csak annyit tudtunk róla, hogy a parányi temetőben igen sok fejfán azonos a dátum. Bár, amikor először ott táboroztunk, más világ volt, amikor bizonyos dolgokról nem volt ildomos beszélni. A helyi pásztor, némi pálinkázás után mesélte el a történetet. Akkor tudtuk meg, a magyar Lidicében járunk (Egy csepp Magyarország, 1996, PRO VÉRTES Természetvédelmi Közalapítvány) 

A magyar Lidice, Kápolna sorsa 1945 március 16-án pecsételődött meg. Gánttól 4 kmre húsz, zömmel sváb család élt, a hegyek között a faluban, szinte elzárva a világtól. 1944 őszén, majd rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, vérfürdővel fenyegetve, ha elárulják őket. Az itt élők karácsonyig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Egy partizánt elfogtak, de az később megszökött. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. Ukrán front felderítő zászlóaljával március 16-án. A gyerekeket beterelték a pincébe, az összes helybéli férfit lelőtték, a két magyar katonát is, akik a pincéből lőttek vissza az oroszokra. Kápolnapuszta férfi nélkül maradt, az asszonyok és gyerekek nagy részét kitelepítették. Ma már csak a temető néhány sírja jelzi és az emlékezet őrzi Káponát. (R.I.P, Nyugodjanak békében)