2018. szeptember 30., vasárnap

Klubest, 2018

… Ne nézz hát vágyaid távolába
Egész világ nem a mi birtokunk,
Amennyit a szív felfoghat magában,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk…

(Vörösmarty: A merengőhöz)

KLUBEST,2018

Van mire emlékeznünk az elmúlt év eseményeiből is. Találkozzunk újra….

1.) A találkozó ideje: 2018. november 17. (szombat)
2.) A találkozó helye: Rákospalota, MÁV telepi Jézus Szíve plébánia Közösségi Háza (1152 Budapest, Rákos út 163), megközelítés: közforgalmú járművel az 5-ös és 25-ös busszal a Szent Korona utca megállóig, gépkocsival: parkolási lehetőség a szemközti lakótelepen, a Szent Korona utcában
3.) Program:
17-18.30 Emlékezés képekkel az előző évről(Csikár Robi)
18.30- „Mester! Jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat…” (Mk. 9) … az együttlét öröme

BESZÉLGETÉS, TALÁLKOZÁS, EMLÉKEZÉS A KÖZELI ÉS TÁVOLABBI MÚLTRA

Szeretettel Jenő bácsi

Jézus és a gyermekek: Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rá kezét, és imádkozzék felettük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyenekké a mennyek országa… (Máté 16).
(Őszinte örömömre szolgált a sok gyermek-nagy-család, ami oly nagy mértékben javította
társaságunk átlag-életkorát….)

Ui: Következő nap, vasárnap (nov. 18-án), a szomszédos templomban az esti 19 órai szentmise szándéka: a Kvassay Technikum elhunyt tanáraiért, diákjaiért, barátainkért.

Kérés a szűkebb csapathoz: segítségetekre számítok a Közösségi Ház reggeli átrendezéséhez és esti visszarendezéséhez (másnap reggel az énekkar és a ministránsok használják, így rendben kell otthagyni. A reggel segítőket 9 órára várom a ház előtt. Akik este segítenek, azoknak az utolsó vendég után még kb. 1/2 órás közreműködését kérem.

2018. szeptember 9., vasárnap

Gánt, 2018


Mint tudjátok, a bennünk élő emlékek mellett nem sok jel őrzi volt iskolánk emlékét. Az egyik ilyen a Vértes – Szentgyörgyvárpuszta – mellett lévő, immár 49 éve elhelyezett márványtáblánk. Ezt tervezzük meglátogatni ezúttal is.


1.) A túra ideje: 2018. október 14., vasárnap! (tavaly még nem tudhattuk, hogy okt.13-a munkanap!)

2.) Találkozó: 14-én, vasárnap 9 órakor a Gánti kocsma (Vértes vendéglő) előtt vagy 10 órakor a Kápolnapusztai temetőnél

3.) Program:

  • gyalog az OK követve Kápolnapuszta irányába (megjegyzés: gépkocsival a forrásig lehet jönni),
  • közben rövid megállás a Kápolnapusztai temetőnél, közösen gondolunk, rövid fohásszal emlékezünk, és mécsest gyújtunk az ott eltemetett hősökre és saját eltávozott hozzátartozóink emlékére,
  • Kápolnapuszta romjainál, a Vörösmarty forrásnál rövid megállás, pihenő, a felesleges cuccokat otthagyva gyalogosan felkeressük a Köves árokban lévő emléktáblánkat, ott emlékezünk,
  • visszafelé a forrásnál tábortűz, szalonnasütés, agapé.

4.) A szokásos táv a gyaloglást végig vállalóknak kb. 18 km, a forrástól kb. 8 km (szint minimális)


Szeretettel Jenő bácsi


UI.: Kápolnapuszta… külön története van az egykori helységnek. Mi akkor csak annyit tudtunk róla, hogy a parányi temetőben igen sok fejfán azonos a dátum. Bár, amikor először ott táboroztunk, más világ volt, amikor bizonyos dolgokról nem volt ildomos beszélni. A helyi pásztor, némi pálinkázás után mesélte el a történetet. Akkor tudtuk meg, a magyar Lidicében járunk (Egy csepp Magyarország, 1996, PRO VÉRTES Természetvédelmi Közalapítvány) 

A magyar Lidice, Kápolna sorsa 1945 március 16-án pecsételődött meg. Gánttól 4 kmre húsz, zömmel sváb család élt, a hegyek között a faluban, szinte elzárva a világtól. 1944 őszén, majd rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, vérfürdővel fenyegetve, ha elárulják őket. Az itt élők karácsonyig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen. Egy partizánt elfogtak, de az később megszökött. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. Ukrán front felderítő zászlóaljával március 16-án. A gyerekeket beterelték a pincébe, az összes helybéli férfit lelőtték, a két magyar katonát is, akik a pincéből lőttek vissza az oroszokra. Kápolnapuszta férfi nélkül maradt, az asszonyok és gyerekek nagy részét kitelepítették. Ma már csak a temető néhány sírja jelzi és az emlékezet őrzi Káponát. (R.I.P, Nyugodjanak békében)